Már elég régóta foglalkoztat a gondolat, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan fel kellene állítani egy Európai Uniós sereget. Most, a Battlefield 2 kapcsán újra magával ragadott ez az elképzelés. Szerencsésen átmentem európaiuniós alapismeretekből, amihez jónak láttak kollokvium előtt elolvasni a 75 oldalas tömörített ajánlott olvasmányt. Ebben - bár körülbelül 5 éves irományról van szó, így sokszor már elavult lehet - még egy kicsi (50-60000 fő), gyorsreagálású, speciális képességű hadsereg ötletét vázolták föl, mely alkalmas a világon bárhol gyorsan bevetve humanitárius, békefenntartó, rendteremtő és terroristaellenes feladatok ellátására.

 Most kissé utánaböngészve, nem olyan régen - épp a lisszaboni szerződés kapcsán - már más hangok hallatszottak. Ugyan az eu vezetési minden hasonló feltételezést cáfolt, és igyekezett a nyilvánosság felé ennek ellenlezőjét kommunikálni, mégis egyre másra bukkantam a roppant negatív - természetesen külföldi - véleményekre. Zömében igen harciasan kiállnak a közös sereg ötlete ellen, elutasítva a benne való részvételt - hivatkozva az önállóság elvesztésére.

A lisszaboni szerződés kétségkívül egy komoly lépés a globalizálódott Európa felé, amely - szintén az Egyesült Államokhoz hasonlóan - a nagysabású transzkontinentális autópályák, vasutak után a kizárólag közös hadsereg lenne a központi felügyelet megkoronázása. Nem szabad elfeledni, hogy az EU nem egy második USA. Népessége még annyira sem homogén, nemzetállamok alkotják, ill. igyekeznek nemzetállamok lenni, mindazonáltal - nem is kicsit - ellentmondásos módon a tökéletes együttműködés ellenére megőriznék önállóságukat. Kétségkívül komoly fenyegetést is jelenthet a közeljövőben nagy változásokat ígérő globalizáció az EU és így saját életmódunkra is.

Az EU igen komoly hibákkal küszködik, melyek kizárólag az alapkoncepció téves voltából adódnak. Minden területen (gazdaságpolitika, társadalompolitika, igazságügy, pénzügy, kutatás-fejlesztés, hadügy, külügy, stb.) egytől egyig tettenérhető az uniformizálás, az "akadályok" ledöntése. Az ilyen irányú erőfeszítések nem járhatnak sikerrel és kétes kimenetelű feszültségeket fejlesztenek a nemzetekben. Mindenek előtt az alapkoncepció teljeskörű megújítását, átdolgozását kell végrehajtani, ami hosszú távon is fenntartható és kifizetődő. Ezután lehet nekiállni a közös külügy, azonbelül a közös hadügyi döntések hátterének kidolgozásához. Az EU kizárólag szoros, védelmi célú egymástól szeparált államok kötelékként működhet. A szövetség ugyan szoros, de a belső határok szilárdak.

Hogyan képzelem el az EU-s hadügyi politikát? Először is, még véletlenül sem kizárólagos sereggel, mint amilyen az USA-ban van. Másodszor, közös vezetés, mely a közös döntéshozóknak felel, saját vezérkarral. Feladata sokrétű (pl.: katasztrófavédelem, béketeremtés, békefenntartás, terrorizmus elleni harc, határ- és területvédelem), de legmeghatározóbban az EU érdekeinek védelme fegyverrel, az EU zászlaja alatt.

Minden tagállam népességének 1%-ának megfelelő nagyságú emberanyagot köteles a közösség rendelkezésére bocsátani - az teljesen mindegy, ezt hogy teszi (extra sorozás, professzionális állomány, saját állománya forgószínpadszerű ideiglenes felajánlásával, stb.), valamint az ehhez szükséges anyagi fedezetet biztosítani. Minden tagállam ezen kívül önnálló módon szervezheti és irányítja csapatait, saját felszereléssel, vezényléssel, ez teljesen független terület. Vezénylési nyelve feltételezhető módon az angol, bár hosszabb távon a német kifizetődőbb lehet (logikusabb nyelv, több fegyelmet kíván, mint az angol). Közös tiszti és vezérkara állandó munkakörben tevékenykedik. Az elvárási szint, és az ehhez való fölkészítő kiképzés közös megállapítású. A felszerelés teljesen egyforma, fejlesztése szintén közös iroda feladata. Mindazonáltal valószínűleg német és svéd felszerelések lennének ezek, némely szűkebb területnél britt részvétellel - a többi állam fegyverfejlesztése minőségben nem közelíti meg a kívánt szintet. A fölszerléseknek nem muszáj a legújabb változatoknak lenniük, elég, ha zömében megfelelő fölényt nyújtanak a katonáknak.

Így az Európai Uniónak lenne egy közepesen nagy, viszonylag jól felszerelt és kiképzett, önállóan, és azonnal bevethető hadserege. A megközelítőleg 5 millió fő jól arányban áll az USA 1,5 milliós és Oroszország 10 milliós seregével. Ez természetesen kiegészülhet - adott harci helyzetben - a tagállamok önálló hadseregével is, amivel 15 milliósra is duzzadhat az unió önvédelemre fordítható seregeinek mérete, ez mindenbizonnyal elég lesz.