Nos, a magyar etimológia - természetesen csak külső szemlélő szempontjából - elég furcsa. Talán azért, mert fölteszi, hogy magyar szó nincs. A szavak 98%-át átvettük más, kultúráltabb népektől. Így - természetesen - a neveket és azok jelentését is. (A ruházatról, írott nyelvről, kengyelről, stb. nem is kell szót ejtenem.) Persze az egész a finnugorj elméletből következik.
Azonban vizsgáljuk meg annak a lehetőségét is, hogy - ne adj Isten - véletlenül tőlönk vették volna át az okos germánok ezt a szót. "Atya" - nincs lágy mássalhangzójuk, így lesz belőle "atta". Ugyanaz, mint a görög "scythos" vagyis "szkíta" népnév. A "scythosok" nem így nevezték magukat, mivel ez görögül íróvesszőt jelent, görög egyszerűen keresett egy olyan szót, ami legjobban hasonlított az adott nép saját nevéhez. Görögnek nem volt lágy mássalhangzója, így szerencsétlen nem tudta kimondani azt, hogy "szittya" - így keletkezett a "szkíta" nép.
Nem utolsó sorban sok gót Atillát ismerünk (a történelemből meg végképp). ;D Kijelenthetjük, hogy az 'A'-val kezdődő férfi (és néhol a női) nevek zömében apa, nemes, harcos, dicső, Istennel összefüggő, ajándék, sas, szép, nemes, férfias értelmekkel jelenik meg. Ezeknek könnyen lehet az eredete annak az uralkodónak a neve, aki világhódítóként félelemmel töltötte el ellenségeit, akit éppen ezért irigyeltek, nagyságát kívánták maguknak. Mint ahogy a rovásírást is az okos germánoktól vettük át, mert leigáztak bennünket és "varázsjelekként" az ellenség erejét szerettük volna hasznosítani. :D
Íme az Atillára visszavezethető férfi és női nevek sora.
Kommentek