Jártunkban-keltünkben elvetődtünk Auschwitz-múzeum felé is, mi ketten (H.Péter+én) már második alkalommal. Készült pár fénykép, íme.
Ezt a fotót rögtön a megérkezés után, még a parkolóban lőttem. Meglehetősen groteszk - a tábor igazgatóságától -, hogy a fűtést nem szerelték át modernebbre, így a látogató azzal szembesül (rögtön a parkolóban), hogy Auschwitzban füstöl a kémény. Hátborzongató.
Ezt a táblát a bejáratnál kaptam el, csak néhány dolog, amit nem szabad a múzeumon belül: lengén öltözni, hangoskodni, enni, inni, cigarettázni... és nem szabad fotózni, se kamerázni. A legfölháborítóbbnak azt találtam, hogy az izraeli hadsereg egy csoportja (nem vicc, tényleg egyenruhában, barettban, hátizsákkal) amíg le és föl masírozott a termek között, akkora fényképezőgép lógott mindegyik katona mellén, mint a fejem, közben pedig állványos kamerát cipeltek bekapcsolt reflektorral. Gondoltam, ebben az esetben én is fényképezhetek - de rám minden esetben rámszóltak a teremőrök, már akkor, amikor még csak előhúztama gépet.
A legtöbb barrakkot múzeumnak rendezték be, sok helyen a második emeleten is voltak kiállítótermek. Az egyikben épp vártunk a sorunkra, hogy tovább mehessünk, amikor - unalmamban - kinéztem az ablakon, és megpillantottam egy úszómedencét.
Megdöbbenésemben elvesztettem az önkontrollomat és hangosan megszólaltam: "Nahát, ott egy úszómedence!". A csoportra az énektanárnő (alias Kotánci) felügyelt, erre leesett az álla, de rögtön kapcsolt, mondta, hogy a lengyel tiszteknek készült még jóval a háború előtt - hiszen ez itt egy volt lengyel laktanya.
Láttam ott egy táblát a medence mellett - és mivel a korábbi vezetés alkalmával nem vittek el oda -, vállaltam a felelősséget és a szabályt megszegve letértem a kijelölt útról (már amint az épületből kiértünk). Megdöbbentem, hiszen tökéletesen kivitelezett úszómedence volt rajtkővel, dobbantóval, vízköpővel, létrákkal, még egy pici dobogó is volt a győzteseknek, a táblára mégsem az volt írva, hogy a lengyel tisztek számára építették, hanem "Úszómedence formájában épített tüzivíz-tároló talán 1944-ből.". [Ezt a fotót interneten találtam.]
Amíg a medencénél voltam és körbefotóztam (azért féltem, h vmi teremőr kinéz vmejik épületből), a csoport az úton várt, és találkoztak a katonacsoporttal. A csoportot egy magyarországi nő vezette, aki a Tel-Avivi egyetemen tanulta, hogy milyen módon kell tanítani a Holokausztot. A csoport magyar beszédére figyelt föl, odament hozzájuk és nekik szegezte a kérdést: "Önök zsidók?" Mondták neki, hogy nem, de... "Akkor miért vannak itt?" A csoport meg se tudott szólalni, a katonák meg elmentek. (H.Péter elbeszélése)
Erről nem tudtam eldönteni, hogy micsoda, volt a két kerítés között is (vagyis nem pince). Valaki?
A főépület mellett eljövet nagyot néztem, mert az egyik tetőtéri ablakban egy egyenruhafüggött.
Íme a bizonyíték, hogy mindketten ott jártunk.
Ez meglepett a parkolóban, hogy egy ajándék-bolt kinézetű bódéra azt írják, hogy gyorskaja...
Kommentek