Kovács & Kovács

Pont két hete volt, hogy propozíciót (téma megjelölése) írtam a tökéletes MRE-hez. Most pedig bemutatom az eszközt, a technológiát és történetüket. Kissé elmaradtam a dologgal, így törlesztem az adósságot. Remélem mindenki örömmel és érdeklődéssel fogja olvasni a cikkeimet.


Elsősorban katonai felhasználásról lesz szó (bár vannak civil vonatkozásai is), a hadseregek berkeiben született meg az ötlet, itt dolgozták ki saját igényeik szerint. A "legújabb" technológiák ellenére is az ötlet nem újkeletű. Az ételek tartósítása már az őskortól fogva létezik: füstölés, szárítás. Utóbbit honfoglalás kori őseink mesterfokon űzték, nem csak zöldségeket, gyümölcsöket szárítottak, hanem kenyeret és húst is. Ezeket általában porrá őrölték és batyukban tárolták, szállították, majd vízbe keverve megfőzték (főleg a külföldi hadjáratoknál vették hasznát). Egyszerű az elkészítése, tárolása. A tápanyagértéke meg magasan fölülmúlta a több száz évvel későbbi "fejlett" középkori népek táplálékát (kenyér, víz?...ha volt).

Az újkorban elterjedt tudományoknak köszönhetően megjelent néhány új tartósítási módszer: befőttes üveg, konzervdoboz, hozzáadott tartósaítószerekkel. Az üveg és a fémdoboz megédi az ételt a külső hatásoktól, míg a tartósítószer megakadályozza a kórokozók elszaporodását. Terepre azonban csak a konzerv való, az üveg sérülékeny, elpattan, összetörik. Így mindenki, aki olyane helyre ment, ahol nem juthatott élelemhez, konzervet cipelt magával (például Scott és Amudsen is). A konzervek a XIX-XX. századokban léptek elő hadi élelmezési cikké. Korábban a táborban sütötték a kenyeret vitt lisztből (más étel nem igen volt). De később sem lettek abszolút cikkek, nagyrészt  (máig) megmaradt a táborikonyha (alias gulyáságyú). A hátrányok maradtak, előnyből viszont keveset láttunk.

A XX. század második fele szolgált újabb fejlesztésekkel. A hadseregek igyekeztek a minőséget növelni, egész menüket állítottak össze, így könnyebb lett az ellátórendszer munkája, elég volt dobozokat számlálni, ugyanis minden volt bennük: főétel, édesség, italpor, gyufa, wcpapír. Ezzel csírájában el is jutottunk az 'ételcsomag' fogalmáig, vagyis ami minden - az étkezéshez kötődő - igényt igyekszik kielégíteni. Az angol hadseregben a mai napig ilyen kartondobozt kapnak a katonák (bennük konzervekkel és zacskókkal). A civil életben már a századfordulón megjelentek a zacskózással csomagolt egyszerűbb élelmiszerek, például csokoládé. Ezek után különféle zacskós levesek és ételek is piacra kerültek (a század második fele). Ennek folyománya az a csomagolástechnológia, ami a készételt nem konzervdobozba, hanem műanyag tasakba töltötte. Gazdaságos pakolás szempontjából (lapos, téglatest alakú) és sokkal könnyebb (amerikai).