Nos, némi unszolásra megtekintettem a "Sólyom végveszélyben" c. már klasszikusnak mondható filmet. Filmnek annyira nem is volt rossz, viszonylag (a maiakhoz képest) kevés moralizálással (persze alapjában véve teljesen fölösleges ilyesmi egy filmbe, de hát ez van). Meglehetősen tárgyilagosan be tudta mutatni a helyzetet, nem is volt rossz.
Ami magát a hátteret illeti - Mogadisu 1993-ban -, nos az ugyebár hagy némi kívánni valót maga után, mint az amerikai megmozdulások mindegyike kivétel nélkül. :D Lássuk ezeket!
1., - A pontos felderítés és elhárítás hiánya
Ezt a hibát nem először követik el a nagyhatalmak, lásd Market-Garden, Vasháromszög vagy akár az oroszok Afganisztánban. A felderítésnek előre kellett volna jeleznie a hihetetlen tömegű fegyvert/fegyverest a bevetési területen, a nehéz fegyverezetet, a felkelők meglepően gyors reakcióját. Ismerni kellett volna az ellenséges felderítő és híradórendszert, és azt még idejében elhárítani (lásd mobilos kisgyerek a röpülőtér mellett).
2., - A végrehajtás hibás megtervezése
A bevetési területből, a felkelők fölfegyverzettségéből, létszámából következően nem szabadott volna gépjárműoszlopot használni a kiemelésre, támogatásra - ezek nem ellenséges területre valók (állandó hiba Irakban és Afganisztánban is). Az világos, hogy egy egyszerű, kis létszámú egységekkel végrehajtott fogolyszerzés lett volna (amit szerintük jelentősen túlbiztosítottak a század méretű alakulattal), azonban a valós helyszínen ezt nem lehetett volna kivitelezni - nem is sikerült.
3., - A légifedezet és tartalékok hiánya
Iszonyatosan blődli hiba a mindenféle tartalékok hiánya. Nincs helyi tartalék, nincs hátországi, egyszerűen elképzelhetetlen egy feladat ilyen pongyola megtervezése. Az ismert fegyverzetekből és morálból (de legalábbis a feladatból következően...) számítani lehetett légijármű-veszteségre, ami megkövetelte volna legalább egy tartalék biztosító/mentő/kiemelő csopor jelenlétét. Arról nem is beszélve, hogy ilyen potenciális túlerővel szemben legalább még egy teljes századnak kellett volna fönn figyelnie a gépeken. Az is elvárható lett volna, hogy a túlerővel szembesülve a légifedezet (minigun) folyamatos támogatást nyújtson, és annyiszor forduljon feltöltéshez, míg a csapatok el nem hagyták a területet. Hiányzott a tartalék ellátmány, amit a helyzet megváltozásával azonnal ki kellett volna szállítani (víz!, lőszer, kötszer, élelmiszer)
4., - A határozott és állandó vezetés hiánya
A teljes bevetést irányító parancsnok igencsak lassan és tétován vezetett, elvégre csak mintegy 10 óra után jutott eszébe légifedezetet küldeni, segítséget kérni, stb. Szegényke mindig el volt maradva 3-4 órával, ami ugye jó pár életbe került.
5., - A magasabb egységek és vezetés hiánya
Hol a vezérkar? Hol vannak a nagyobb alakualtok? Erre a feladatra ha nem is ezredet de egy osztályt biztos ki kellett volan jelölni. Ha az alakulatot aktuálisan a századparancsnok vezeti is, amikor rosszabbra fordul a helyzet, be kellett volna vonni a zászlóaljat, aztán az osztályt. Ez biztosította volna a megfelelő tartalékot és fedezetet, és a - vélhetően - határozottabb vezetést is.
6., - A fölkészületlenség
Azt hiszem a minimális elvárások között szerepelhet, hogy a bevetésen résztvevők kiismerjék magukat a kerületben, lássanak térképet a fölkészülés során és akár anélkül is el tudjanak boldogulni. Nonszensz (ami egyébként a mai napig megtörténik a Közel-Keleten), amikor mindenki eltéved, ráadásul 2 szinttel feljebbről várja az utirányt, ahelyett, hogy ők maguk találnák azt meg. Természetesen hiányzott az ellátmányozás, még ha tartalék is.
Kommentek