2010.01.11., szombat, 1945
Bicsérd,
3°C, felhős
Boldog új évet! 2010. Most már jó messze vagyunk 2000-től, az ún. "rendszerváltástól" méginkább, a jó öreg '80-as évekről nem is beszélve. Nincs már kapaszkodó, sőt, alaposan benne vagyunk a XXI. században, mi alakítjuk, mi írjuk a történelmet. Ha belegondolok, a század 10%-a már eltelt, annyira vagyunk benn mint "A" századfordulós világ 1910-ben. Hm, és pár év múlva háború tört ki... érdekes, no.
Nem tudom, miért, de ezzel a felismeréssel együtt egy olyan érzés lett rajtam úrrá, hogy valamiért 2010 nagyon fontos dátum, valaminek a küszöbe. Ugyan még kicsit korai lenne 2012-nek, de elvégre nem jósolhatunk pontosan, bármi megtörténhet. Nos, az alapvető fölkészülésem megkezdődött, már majdnem egy éve járok lőtanfolyamra, letettem a vadászvizsgát és egy szűk harmad éve aikidozom. Több, mint a semmi, hamarosan lesz saját fegyverem is. Biztos vagyok benne, hogy ha kitör, akkor minden fölkészülés ellenére sokat kell improvizálni és a belső tartásból helytállni.
Milyen lesz? Újabb aspektus merült föl, Afganisztán. Láttam egy sorozatot a Spektrumon, ami az épp frissen bevonult kanadai erők tevékenységét mutatta a már 9 éve megszállt Afganisztánban. Ha itt kitör a polgárháború, elképzelhető, hogy ENSZ csapatok vonulnak be, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy végeredményben átvegyék a terület fölötti irányítást. Ez a szituáció lényegében az afganisztáni. Természetesen a megadás nem szerepel a lehetőségek között, mert itt nem lesz szó pacifikálásról vagy demokratizálásról, ez (madjnem) nyílt hódítás lesz, amiből következik, hogy keményebb eszközökhöz fog folyamodni a hatalom.
Ugyan a megadás nem opció, de az ellenállás igencsak kétséges, és minden bizonnyal nehézkes lesz. Az eddig meghiúsult hódító háborúk eseményeit sok egyedi tényező befolyásolta és döntötte a védők javára. Az biztos - a konfliktus aggresszivitása miatt -, hogy a folyamat pengeélen táncol, és bárki, aki az ellenállás élére áll, kiemelkedő célponttá válik a hatalom szemében. Nem könnyű dolog az egyszerre gazdasági, etnikai és politikai válságban kavargó erőket helyes irányba terelni.
De abban is biztos vagyok, hogy meg lehet találni a módját a hathatós védekezésnek, esélytelensége ellenére esélyes. Apám a '70-es évek közepén saját fülével hallotta a jóslatot, melyet egy, a környezetében élő idős hölgy mondott el: "2000-ben megjelenik a Kereszt az égen, akkor kezdődik el a világ vége". 2000 körül valóban volt egy rövid ideig tartó csillag-együttállás, mely egyenlő szárú kereszt alakban pompázott, csillagászati eredmények alapján legalább roppant ritka, más vélekedések szerint egyszeri alkalom volt. És kísértetiesen közel esik ez (pár év különbség 30 év távlatából nem sok!) 911-hez, ami a mostani világrend jövőbeni megváltozásának első látható jele. A végkifejletet ("világ vége") több féle képpen lehet értelmezni, egyszerűen a mai "békésnek" kikiálltott világkép megváltozása (új vadnyugat, polgárháború, gazdasági csőd, stb.), vagy a hódítók befolyásának megszűnése. Ez utóbbi egy armageddoni összecsapás eredménye lehet, mint amit az afganisztáni modell föltételez. Miért nekünk érne véget a világ? A fizikai valóságunk feltételezhető módon örök, tehát csak sokkal szűkebb határok között mozoghat a "világvége".
Az is fölmerült bennem, hogy az általam érzett 2010 és a megjósolt 2012-es világvége között elég idő is eltelhet, hogy ez utóbbi szituáció (lásd vadnyugat) bekövetkezzen a végkifejletig. Az biztos, hogy - az egykor divatos és agyonkoptatott Hegylakóból idézve - csak egy maradhat. 2012 környékén vagy az akkor elinduló háború végén valamelyik erő fölül fog kerekedni.
Kommentek