Tegnap előtt kezembe akadt egy januári Haditechnika, amiben érdekődéssel olvastam át a BTR-80 bázisán létrehozott speciális járművek fejlesztési/kipróbálási történetét. A feladatuk az volt a fejlesztőknek, hogy építsenek ki egy műszaki mentő, egy vegyi-sugárfelderítő és egy sebesültszállító járművet, lehetőleg a llegkevesebb változtatással, hogy minél egyszerűbb legyen a szervízelése, ne kelljen új gépparkot (stb.) üzembe helyezni miatta. Lehetőségeikhez képest kiválóan megoldották a feladatot a mérnökök.
Azonban ha egyszer saját fejlesztésű haditechnikai eszközök gyártására adjuk a fejünket - ez pedig előbb-utóbb szükségszerű -, akkor legelőször is felfogásában kell alaposan megváltoznia mind a vezérkarnak, mind a fejlesztőknek. Szervezésben és kiszolgálásban a legegyszerűbb, ha minden jármű ugyanolyan, "egy kaptafára" készül. Mindhárom fent említett eszköz képességeinek zömét képes lenne az átlagos lövészpáncélos is ellátni, kevés plusz ráfordítással.
A sebesültszállító kiírásában négy dolog szerepel: ad 1 - legyen elég hely a hordágyon fekvő betegek be és kirakodásához, szállításához; ad 2 - erős legyen a belső megvilágítás, hogy adott esetben a sürgős beavatozásokat is biztosan el lehessen végezni; ad 3 - megfelelő egészségügyi fölszerelés rendelkezésre álljon és ad 4 - belül fertőtlenítheő legyen. No most, vajon milyen plusz költséget jelentene egy lövészpáncélost úgy megtervezni, hogy a beltér letisztult legyen (mint a már 2. generációs amerikai lp-ok), valamint zománc festékkel lefesteni, ami könnyen tisztítható? Vélhetően semmilyet. Mint ahogy az sem, hogy minden rendesen megtervezett lp. nagyméretű hátsóajtóval (is - ha gumikerekes) rendelkezik, ahol aztán vidáman lehet kibe dobálni a szerencsétleneket. Az eü. felszerelés (lélegeztető gép, hordágyak, defibbrillátor, vérnyomásmérő(!)) már bajosabb, hiszen plusz költség. Ha jobban meggondoljuk, akkor csak emellett dönthetünk, hiszen elférni elfér, és amúgy sincs jobb befektetés a hadseregben, mint ami emberéleteket ment meg. Alapszabályként kezelhetjük, hogy az a jó életmentő befektetés a legjobb, ami fölösleges volt (de mindi ott van biztosítéknak). Így nem szükséges a ritkán és bizonytalanul érkező hátországi sebesültszállítót megvárni, a segítség már ott van helyben, ahol a felcserek veszélytelenül láthatják el a sérülteket. És mindez igaz minden egyes lp-ra.
Vegyi-sugárfelderítő szondákat minden járműre lehet helyezni, azért külön jármű- és csapattípust rendszerben tartani fölösleges és ostobaság. Az alapos vizsgálatokhoz szükséges fölszerelés pedig vagy elfér a lp-ban (mert kicsi), vagy kiegészítő fölszerelésként pihen raktáron, amit csak akkor vesznek igénybe, amikor az alapműszerek szükségessé teszik.
Legutolsó a műszaki mentő jármű. Három lényeges elem: műszaki fölszerelés (hegesztő, lángvágó, hidegvágó, hidraulikus prés, stb.), csörlő és daru. A műszaki fölszerelés elfér a rakodótérben, a csörlő pedig kiválóan a motortérben (elöl). A daru az más eset. Alapjában véve a legjobb az, amikor a sérült járművet másik lp-ok elvontatják, helyette új érkezik, a sérültet pedig a front mögötti javítóműhelyben kijavítják. A daru akkor szükséges, amikor a főalkatrészeket cserélnek, ami a javítóműhelyben rendelkezésre áll. A harctéri főalkatrész csere külön járművet igényel, hiszen az daruval kiemeli a régit és beemeli az új, jót. Így az egészet le lehet rövidíteni 5 percre, amíg a lövészek és a mentősök ki vannak téve az ellenség tűzhatásának, míg a kérdéses és bonyolult alkatrészjavítást vagy a hátországban, vagy a mögöttes műhelyben javítják ki - biztonságban, nyugiban. Ez természetesen igényli a nagy méretű rkatárbázisokat, de ezzel visszatérünk a befektetésekhez - az a jó befektetés, ami (aktuálisan) fölösleges.
Ez csak egy kis aspketusa egy komoly rendszernek (szemléletváltásnak), talán majd egyszer erről is írok.
Kommentek