Somme lett volna a világháború legnagyobb szövetséges áttörése, ha sikerül. A terv egyszerű volt: tüzérségi előkészítés az ellenséges állásokon, ami alatt a gyalogság eléri és elfoglalja a peremvonalat, mialatt a tűz tovább vonul, majd következik a második árok, és így tovább.
Somme hibái a következők. Először is - az elmúlt két év veszteségei miatt - a teljes állomány (gyakorlatilag) újoncokból állt. Frissen végzett, tapasztalatlan tisztek és altisztek vezették a zöldfülű újoncokat. Másodszor, a kommunikáció teljes hiánya végzetes fejetlenséget okozott. A támadási terv precíz volt ugyan, de rugalmatlan. Percre pontosan adták meg az alakulatoknak a célpontokat és a tüzérségnek is a tűztámadások idejét. Ebből következik, hogy amikor a gyalogság késett, a befejeződött tüzérségi tűz után előjött védők pedig könnyűszerrel elbántak a fegyvercsöveik elé sétált ellenséggel. Akadt olyan hely is, ahol a már elfoglalt második vonalban bent tartózkodó brittek saját tüzérségük áldozatai lettek. A sebesültek elszállítása nem volt megoldott, sokan a kapcsolattartás és segítésgnyújtás/keresés közben vesztették életüket. A sebesültek jórésze nem érte el idejében a kórházat. Harmadszor, az áttörés nem volt áttörés. Többször előfordult a háború során, hogy az árokrendszert, vagy egy részét sikeresen elfoglalták a támadók, de komoly sikert nem értek el, mert a tartaléknak volt ideje kiépíteni az új védelmi vonalat. Ez történt Sommenál is. A magas vérveszteségek ellenére sikerült áttörni a vonalat (egy részét), ámde hiába, mert addigra a védők biztos helyre visszavonultak és várták a támadást, amire már nem volt terv.
Kommentek