Hadik András, a "leghuszárabb huszár" 1757-ben a császári sereg tábornokaként vett részt az osztrák-porosz háborúban. A több, mint 4000 huszárt számláló seregtestével - melynek zöme magyar volt - sarcolta meg a porosz kincstárat. 450 kilométerrel a frontvonal mögött, Berlint elfoglalva 215000 tallért lovasított meg ;), ami miatt hosszú évtizedekig nevette Európa a poroszokat.
A világtörténelem utolsó lovassági rohama 1941-ben történt, a Barbarossa-hadművelet keretében. Egy német szemtanú beszámolója:
„…Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, amely egy magas vasúti töltés mentén ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, s mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtázott a széles síkságon. Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordul, és pánikszerűen otthagyja állásait. A huszárkard, úgy látszik, kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen…”
Nagyon fontosnak tartom a lovassági harcmodort, a huszárhadviselést, lehet, hogy a jövőben föl fog értékelődni. Majd megértitek, miért mondom.
Kommentek