A villámlás egy nagy kisülés - valamilyen töltéskülönbség kiegyenlítődik. Ez itt kétségkívül statikus elektromosság, amilyet például pulóver levetésekor, lufidörzsöléskor tapasztalhatunk. Ebben a jelenségeben a résztvevő anyagok minősége, nem pedig hőmérséklete játszik szerepet. Másrészről pedig azon a magasságon, ahol a villámlás töltéskülönbsége létrejön (a föld a földelés - nahát), mindig hideg van, akár nyáron, akár télen. Én tehát más irányban kezdtem gondolkodni.

A Föld nevű bolygó tengelye nem merőleges a keringési pályára, hanem szöget zár be azzal, ezért van tél és nyár, ráadásul a két féltekén ellentétesen. A nyári oldal meredekebben, míg a téli laposabban látszik. Tudjuk, hogy a napból elektromágneses hullámok és töltött részecskék ún. napszél formájában tömegével tartanak a Föld felé, amit annak mágneses tere/légköre fog föl. Az elméletem lényege az, hogy a nyári oldal légköre sokkal inkább kitett a napszél hatásainak, ami magasabb elektromos aktivitása miatt átlépheti azt a küszöböt, ami a dörgéshez/villámláshoz szükséges. Télen sokkal alacsonyabb a Nap behatása, így a légkör elektromos aktivitása is alacsonyabb kell, hogy legyen.

Vélemény?