Az Ak-47-es kalibere 7,62x39 mm, az M-16-osé 5,56x45 mm. Utóbbit preferálja a nyugati világ, mivel a nagy lőportöltet miatt magas sebességre gyorsul és ún. hidrodinamikai hatást vált ki, amire a lassabb M43 (az Ak-47-es lőszere) nem képes. Azt is előnyére hozták föl, hogy kisebb súlya miatt több lőszert tud hordozni a katona.

A korlátozott háborúk során azonban fény derült pár apróságra a két fegyver és kaliber között - nem az M-16 javára. Először is, az Ak-47 a világ legstrapabíróbb és legolcsóbb fegyvere. Az M-16-os nagyon kényes a tisztaságra és körülményekre, könnyen cserbenhagyja a katonát. Igaz, hogy az M16-os pontosabb, mint az Ak-47, de ugyanabból a pénzből ötször annyi Ak-47-est lehet gyártani. Öt Kalasnyikov többet ér, mint egy M-16-os, nem igaz? A hidrodinamikai hatás csak közvetlen közelről érvényesül, 50-100 méteren már lassú annyira a lövedék, hogy nem fejt ki ilyen irányú pusztítást. A könnyű lövedékek azonban könnyen eltérülnek a pályájukról, dzsungelben lehetetlen a növényzet mögé lőni, mert a levelek és fűszálak megfogják.

A könnyű lövedék hiába fejt ki hidrodinamikai hatást, egy másik, fontosabb jellemzőben alaposan elmarad: ez az ún. stophatás. Azt jelenti, hogy a mozgásban lévő ellenfelet becsapódva milyen mértékben lassítja le. 2002-2003 táján érkeztek az első híradások a Közel-Keleten harcoló amerikai katonákról, akik eldobálták szolgálati fegyverüket és helyette Ak-47-eseket használtak. A személyes beszámolók szerint két lövés elég az Ak-47-esből, hogy megállítsa az ellent, míg az M-16-ból jóval több kell. Az M43-as súlyosabb, így nagyobb a lendülete, amint amennyivel a .223-as gyorsabb.

A lövedékről még egy-két dolog. Az Ak-47-es lövedéke teljesköpenyű, ami annyit jelent, hogy az acél héjba hátulról tötlik be az ólmot, így nem deformálódik lényegesen a testbe érve, nem gombásodik, mint egy vadászlövedék. Az Ak-74-es 5,54x39 lőszertípusát "fedték meg" a nyugati elemzők, amiért ún. bukdácsoló lövedéket használt, és így "szelemiségében sérti a genfi egyezményt". Arról sajnos nem emlékeznek meg a szakemberek, hogy a .223-as Remington lövedéke olyan érdekes módon megszerkesztett, hogy nem gombásodik, hanem szétszakad, és forog, pörög a testben, nagy mennyiségű, kisméretű, műthetetlen repeszeket hagyva maga mögött. Ugyanolyan hatalmas sérüléseket okoz, mint orosz "bajtársa" (amelyet a .223-as remington ihletett).

[Mondjuk legcélszerűbb az orosz altiszt nézetét osztani, aki szerint a genfi egyezményhez hasonló jogi aktusok nem tesznek semmit, nincs lényegük, figyelmen kívül kell hagyni őket. Megjegyzi, hogy ha valaki vöröskeresztet fest magára és bemegy az erdőbe, attól még széttépi a medve - vagyis nincs természetes háttere. Az ellenség használhatja a vöröskeresztet álcázásra is: harcoló alakulatokat lát el vele, így az őket nem támadó, kulturált egységeket megölik. Ebből kifolyóan az orosz katonai erők általános célpontként támadják a vöröskeresztes alakulatokat is. Ezt egyébként a lövedékre is át lehet ültetni.]

A nyugati világ már 50 éve használja a .223-as remington kalibert, 50 éven keresztül reklámozta, hogy ez a világ legjobbja és ennél jobb nem lehet, főleg nem egy nehezebb, nagyobb lőszer.

Nos, tévedtek.

Hogy miért?

Mert az új Grendel nevű lőszerrel megvalósították a tökéletes Ak-47 lőszert. A Grendel nagyobb, nehezebb, mint a .223-as remington, leginkább az M43-ra hasonlít. 6,5x39. Ezzel a döntéssel - hogy bevezették - gyakorlatilag belátták, hogy tévedtek, és hogy hazudtak. A FutureWeapons c. műsorban már úgy hozták, mint a legújabb és legjobb kalibert. Valószínűleg egyenlőre ez áll legközelebb az ideálhoz. Jó 30 évvel ezelőtt svájci hadimérnökök keresték a tökéletes lőszerkalibert, és nagyjából a 6,5 mm átmérőnél álltak meg.

Ennél már csak egy hüvelynélküli lőszer lehet jobb - hamarosan elkezdhetnénk a csapatpróbákat...