Napfényes napon (tőismétlés alias figura etimologica) indultunk a Reichstag meghódítására, szép koradélelőtt oda is értünk. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mi páran már előző este megnéztük magunknak az épületet (kb. 10 óra körül), közben nagyban szólt a Német Birodalom himnusza... Örültünk, hogy egy rendőr sem akart ezért elvinni.

Szóval megérkezünk a parlament elé, ahol döbbenten tapasztaltuk, hogy 3-4-5 fő széles, 300 méter hosszú sor áll a bejáratnál (képeken lehet látni). Na, bazz, itt 2 év múlva se jutunk be. Nem oda, Buda! A csoportukat vezető két ifjúsági felügyelő már előre lefoglalta a jegyünket, időpontra mentünk, tehát klappolt minden (ez is egy olyan szó, amit nem tudtunk meg a szótárból, hogy mit jelent), kb. 5 perc várakozás után be is mehettünk.

Innentől vált érdekessé a dolog. A bejárat dupla golyóálló üvegből álló fotocellás ajtó volt, ami egy kb. 6x6 méteres golyóálló "előszobába" (a csarnokból a bejáratban választották le) vezetett. Na, innen két oldalra vezetett az út, két trapéz alaprajzú (természetesen golyóálló) helyiségbe (ezek is a csarokból voltak leválasztva). Látszott, nagyon vigyáznak a terrorizmus veszélyre, ezért a két oldalsó helysiégben átvilágították a csomagunkat és nekünk fémdetektoron kellett átmenni. Az előszobából egy fél méter széles, normál ajtó vezetett az átvilágítóba, amit egy biztonsági őr működtetett.

Állunk sorba, amikor odaér az info, hogy a különböző gyógyszerekre és szúró- vágó eszközökre buknak, ugye senkinél nincs ilyesmi. Mit mondjak, leizzadtam. Ha tudom, akkor nem rakom be a táskába az egészségügyi fölszerelésemet, aminek az összsúlya kb. 2 kiló és úgy kell ráülni, hogy bezárhassam. A tréfa kedvéért még volt benne egy 20 centis sebészolló is.. Természetesen mindkét svájci bicskám is benn figyelt a táskában.

Hát mindegy, legföljebb nem engednek be, rosszabb esetben elvisznek a terrorelhárítók (csak nehogy megpakoljanak). Rám kerül a sor, elém tol (gyakorlatilag gyomorszályon vág) egy műanyag dobozt, elmakogja, hogy ürítsem ki a zsebeim. Na bazz... A zsebemben ugyanis 5 csomag rágó volt, mellette taknyos papírzsepik és a beléjük tömködött használt rágók csöppet sem étvágygerjesztő keveréke. Hát ha neked ez kell, és oda btam neki, hadd örüljön.
[a csomagolt rágó is veszélyes cucc, volt már rá precedens, hogy terroristák plasztikot vittek be így ide meg oda]

Átmegyek az ellenőrzőn, semmi gond, de a "lényeg" a táskában rejtőzik... Átmegy, jön a monitorra a kép, de fura, nem vágott semelyik hüje pofát. Rámnéz a fószer, aszongya: "Du hast eine..." és elkezd az ujjával mutogatni (olló), mondom: "Ja, eine Schere...". Öreg, hát segítek én! Nagyon szívesen, egy külföldi a bennszülöttet mindig nagyon szívesen kisegíti. Mondom, mutassam meg? Erre aszongya igen. Jaj. Kiveszem a dobozt, de nem sok kedvem volt kinyitni, hát megfordítottam, mert az alján volt, a doboz fala úgyis átlátszó. Erre BÓLOGAT ÉS NEM CSINÁL SEMMIT. Most komolyan, van értelme ekora biztonságnak, ha egy őrült 20 centis sebészollóval rohangálhat az épületben?! Kétlem.

Na, de újra rám néz, ilyet szól: "Du hast einen Ball.". Meresztem a szemeim, hát nem sűrűn raktam be labdát a táskába... Mondom neki, hogy nem, nincs nálam. De. MONDOM HOGY NEM! Dühösen kaptam elő a tatyót, és kivettem belőle - mert bevillant, hogy tízóraira kaptunk jóféle német - almát. A hülye azt nézte labdának... Szóval a Reichstagban (ja bocsi, most jut eszembe, hogy most nem is Reichstagnak hanem Bundestagnak hívják XD) is komolyak a biztonságra költött összegek, csak nagy ívben sznak bele...

Az ülésterem fölött 6 vagy 7 karzaton foglalhattunk helyet, volt ott kb. 150-200 ember (zömében németek, csak a mi csoportunk volt magyar). A Bundestag épületéről, szerkezetáről, történelméről beszélő idegenvezető pont a mi karzatunkon foglalt helyet, velünk szemben, a sarokban. Várunk már vagy negyedórája, ő is unja már a banánt, mert a hangosítás késett. Volt nála vokitoki, hát időnként bele-bele szólt, hogy igyekezzenek, de nem volt eredménye. Látom, már nagyon habot rág, fölkapja a cuccot és hangosan beleszól (a terem elcsendesedik): "Hure!", kvázi sürgetés gyanánt.

A jó egyórás előadás után fölvittek minket a tetőre, ahol az üvegkupola alatt megtekinthettük a Reichstag történelmét képekkel illusztrálva. Igazából még a '30-as években leégett, nem építették újjá, a náci világbirodalmat a kancelláriáról irányították. Csak a
"jólértesült" (lásd Duna=Szuez?) orosz katonák akarták mindenáron kirakni ott a zászlót. A kupolában mellesleg rohadt meleg volt, de messzire el lehetett a tetejéből látni, az állatkertet, és a környéken elszórt nagykövetségek zászlajait (magyar is volt).