Az osztálykirándulást tavaly októberben ejtettük meg, négy vagy öt nap a Lengyel köztársaság területén. Zakopane gyönyörű volt, de igazából kedves Hajdinák Pétert kívánom bemutatni itt. Jóbarátom. Minek is neki ellenség, ha itt vagyok neki barátnak?! :D

Út odafelé, Peti kispránával(!) durmol. Én a hóesésre való tekintettel fotóztam. Háttérben Krissz (a "Yeti") harap egy nagyot a sonkásszendvicsbe. A nyaka irtózatosan megfeszül. Az arckifejezése látható...

Peti az igazak álmát alussza, Krissz pedig értelmes képet vág. Nem tdom ki visz kispárnát a buszra?!?!

Ó igen. A meggyőző mosolya. Nagyon kedves. :)

Nagyon koncentrál, a fotó biztos művészi lett...

Megint elővette a lehengerlően okos arcát. Igazából a kamerának pózol. :)

Krissz koncentrál, és aki nem ismeri a ...khm... humorát, az teljesen átlagosnak tartaná e jólsikerült fotó alapján. Hát igen, az én kezem munkáját dícséri. Még a Krisszről is képes vagyok jó képet készíteni...

Most vette észre, hogy áldozattá vált. Sajnos ez a mozgó síliftben vagy miaszűzmáriában készült, és a rázkódás elleni védelem sem működik mindig úgy, ahogy kellene. (Láttatok már ilyet, egymás után két dolog nem jut eszembe?!?!) Nem bob, de nem is sílift, hm...libegő? Nem az igazi.