Ha föltételezzük, hogy a németeknek meglévén a technológia, mellyel életben maradhattak a Holdon, legalább 5000 németnek kellett odaköltöznie, hogy elkerüljék a belterjességet és egészséges közösséget alkothassanak. Föltételezve, hogy a túlélés okán teljes kapacitáson igyekeztek szaporodni, 20 évente megduplázhatták magukat, így 1945-től 2018-ig több, mint 60.000-főre növekedhettek.

Ha föltételezzük, hogy minden röpülő csészealjba 150 katonát raknak, minden, vagyis 5 páncélos űrléghajóban pedig darabonként 50 ilyen van, akkor a teljes "Meteorblitzkrieg" 37.500 katonát használ. Ebből következően - föltételezve, hogy minden harcolni képes férfiembert fölhasználnak -, mintegy 190.000 fős népességet igényel a Holdon. A kettőt összenézve kiderül, hogy mintegy 10.000 főt kellett a Földről evakuálni '45-ben.

Amennyiben viszont %-os hadsereget tartanak csakk fönn, és ez is jóval nagyobb, akkor a 200E-s népességnek (és így a 10E telepesnek) sokszorosát kell föltételeznünk.

Hogyan maradhattak életben? Nos, vélhetően űrruhákat és nyomáskabinokat már akkoriban is képesek lehettek gyártani, így a levegőzés és a közvetlen élet lehetővé válhatott. Önálló akkor lehet a gyarmat, ha meg tudja termelni magának a szükséges élelmiszert (ez állítólag hidropónikával lehetséges), illetve termelőeszközöket képes gyártani. Nem tartom kizártnak, hogy alapvető szerszámokat és gépsorokat szállítsanak (főleg, ha 10E-s népességről van szó). Fontos továbbá a strapabíró épületek készítése, ahol el lehet helyezni a tulajdonképpeni életteret. A Holdon elég sokféle nyersanyag megtalálható (főleg fémércek), ami nem zárja ki a nehézipar létét. A víz érdekes kérdés, bár az űrhajózásban szokványos dolog a 100%-os újrahasznosítás, így csak a népességnövekedéssel arányosan kell pótolni, az amúgy a Hold csúcsain található sarki jégsapkákból. Fontos, hogy a hidropónikai kupolák megfelelő védelmet nyújtsanak a napszél ellen, amely tulajdonképpeni plazma (ezért nem flangálunk a Hold túlsó oldalán túl sokat :D).

Érdekes, hogy a Hold "sötét oldala" nem is sötét sokszor, azt világítja meg a Nap, míg a "világos oldala" sokszor sötét (pl. holdfogyatkozáskor). A kérdés, hogy a szükségképpen fölmerülő bútorzathoz vajon képesek lennének-e faanyagot előállítani - elképzelhető, bár elég hosszú idő és nagy területet igényel. Sajnálatos a szénhidrogének hiánya, amely megakadályozza a műanyagipar betörését, és az elektronikai termelést is nagyban visszaveti. Energiából valószínűleg nem szenvednének hiányt, ha már egyszer fölfedeztek egy ufo-hajtóművet. :D Azt nem tudom, hogy a holdi fölszínből képesek lehettek-e betont önteni.

Az is érdekes kérdés, hogy vajon - föltételezve, hogy rendelkezésre állnak a megfelelő nyersanyagforrások - a zaklatás nélkül milyen technológiai fejlődési görbét írtak le? Vajon a félvezetős technológiából hány év alatt jutottak el oda, ahol mi most tartunk? Vajon miféle társadalmi berendezkedést szül a különleges helyzet, ill. mennyiben közelítené meg az "ideális" náci berendezkedést? Mindenesetre a tábornok úr (aki nagyjából '48 és '63 között születhetett - első holdi generáció :D) elég tréfás volt, ahogy börrögve eljátszotta a rakéta becsapódását. :D