"Mi van akkor, ha az 1899-1902-es búr-britt háború a búrok győzelmével ér véget?"
A búroknak minden esélyük meg volt arra, hogy harcukat (megint! - az első búr háború után) győztesen fejezhessék be a "nagy" britt birodalom ellen. Saját hibáikból azonban ez nem sikerült. Ám ha valami elméletben létrejöhetett, annak elméleti következményei is lehettek volna.
A két búr köztársaságot a következő britt gyarmatok vették körül: Cape colony, Natal-tartomány, Becsuanaföld és Rodézia (amely Rodéz Cecilián "univerzális" kereskedő, bankos, gyáros, befektető és nem utolsó sorban bányatulajdonos nevét viseli). Amennyiben a búr erők elérik a britt megszálló erő kivonását (ez pénzügyi és katonai okokból is mindenképpen bekövetkezett volna 1903-ban), akkor utóbbi nem tudta volna föltartani és visszaverni az adott hadszíntéren indított támadásokat. Így viszont a köztársaságok viszonylag könnyűszerrel hódíthatták volna vissza jogos területeiket (Fokföld és Natal tartományok), ill. a többit meg (Rodézia, Becsuanaföld). Ezzel komoly pénzügyi, gazdasági támogatást kap az amúgy igen szegénynek mondható búr kettősállam (melynek célszerű egyesülését a vereség akadályozta meg) - só-, színes-, nemesfém és gyémánt bányák képében. Ekkora terület majd' harmad, fél Európa!
Miután a britt birodalom ezen a területen vereséget szenvedett (és ne legyenek illúzióink, bárhol is történt volan ilyesmi a birodalomban, ott is a gazdaság és a hadsereg utolsó lehelletéig küzdött volan önnön "nagyságáért"), gyakorlatilag kifáradt és jó ideig (5-10 év) harcképtelen - vagyis ennyi ideig nyugodtan élhetnének a búrok, minden megtorlástól mentesen. Nem utolsó sorban ez a vereség és legyengülés birodalomszerte megmozdulásokhoz, szabadságharcokhoz, fölkelésekhez (~szipoly lázadás) vezethet, mely igen erősen hátráltatja a világbirodalomnak fénye visszanyerését. Komoly presztízsveszteség.
Ami a búr államot illeti, ez a 10-15 év komoly fejlődést, megerősödést jelenthet neki - bár komoly munkát is. Ne feledjük az állandó harcot a bennszülöttekkel (négerek). Leginkább a népesség-bummra kell összpontosítaniuk, ami biztosítja a következő generáció szélességét, erejét (megalapozza a gazdaságot és a katonai erőt). Ha mégis eszéve jutna a britteknek újra kellemetlenkedni, akkor újabb elfenekeléssel lehet biztosítani a nyugalmat a honban. Természetesen a második búr háború nagyon komoly (ellenálló-)harci tapasztalatot jelent, amit kötelező kamatoztatni. Ezt jelentheti a békeidőben is működő népfölkelő képzés, ami nem utolsó sorban utolérhetetlen katonai potenciált is jelent.
Ami a hosszabb távot jelenti, a nemesfémek és drágakövek megalapozhatják az ország kereskedelmi erejét, amivel beléphet egy igen komoly szereplőként a világkereskedelembe. Lényegében az egyetlen fehér állam Afrikában, ráadásul a legerősebb is. Ez - és semlegessége - a későbbiekben igen meghatározó előny, hiszen a világháborúk nem sújtják, a különböző gyarmatbirodalmak gyarmatvesztése sem, hiszen ez itt már lezajlott (és érdekes módon a függetlenség a fehér vezetés megmaradásával együtt történt!). Amikor pedig a - hozzáképest főképpen - gyönge és szervezetlen rabszolga-államok önállósodnak, csak a kedve és elért népessége (ez az átlagosan mintegy 70 év alatt akár 4-5 millió is lehet! - '90-es évekre 10 millió körüli - csak fehér, a fekete kiszolgáló emellett még bevethető potenciál is lehet) szab határt annak, hogy Afrikát részben avagy egészében elfoglalja. Nem igazán akad olyan hatalom, mely megakadályozta volna ebben, és amely képes lett volna rá.
És miután a britt birodalom - amúgy is gyengülő gazdasággal, iparral - ennyire meggyengül, pláne ha újabb gyarmatokat veszt, nem biztos, hogy képes kirobbantani az első világháborút, ami pedig magaután vonja a második nem létét is. Nem pusztul el a Monarchia, a Német Birodalom, a cári Oroszország, és nem kap föltétlen gazdasági erőre az USA. Igencsak érdekes világot lett volna képes csinálni 60 ezer harcos, ha tudja mit kell tennie.
Kommentek