No, ez most nem újkeletű álom, mert vagy nem voltam gép közelben és eszembe jutott, hogy beírjam, vagy gépnél ültem és nem jutott eszembe, hogy mit írjak. Szóval legalább 1 hetes a dolog, de mégis tanulságos. (fogalmam sincs, hogy miért :D)

Egyik éjszaka, amikor dög meleg volt, azt álmodtam, hogy a kisbicsérdi presszónál dolgoztam vmit az ottani házunkban(?! XD), egyedül. Az utcán kint állt az árokparton a kocsink, amit vmi okból kifolyóan lejjebb kellett volna elhelyezni. Nosza, ht beültem, kéziféket kiengedtem, aztán elkezdtem gurulni. :D Annyi gondba ütköztem, hogy az árok mély volt, és meredek a partja, féltem, hogy belecsúszok, hát addig egyensúlyoztam a dombról lefele gurulva a szélén, hogy későn nyomtam féket, hát kissé nekikoccantam a hídorlátnak. :D Hopszika. Kicsit meggyűrődött a motorháztető. XD Apuka nem lesz boldog, hát vmit kell csinálni, még pánikban rohangásztam az utcában a kulccsal, majd fölébredtem, hogy szomjas vagyok... :D

No de, két nappal később visszatért az álmom újabb verzióban. Itt vmi komolyabb lehetett, mert vmi oknál fogva 1) rohanni kellett vhova dél-Baranyába, 2) én vezettem. :D (egyedül ültem benn) A tréfa az volt, hogy vmi kis településen a főútra nem merőlegesen ért ki az egy-autó-széles utca, hanem kissé menetiránynak (jobbra kis ívben könnyebben ment volna). Persze, hogy nekem balra kellett volna menni, így a jobbra haladó sávban dugó volt, alig volt annyi hely, mint a koci szélessége. No, én lassítás nélkül 60-nal kivágódtam a két autó között, volt is dudálás. :D Kb. itt ébredtem föl egyéb okokból...

Úgyhogy most már némi tartózkodással szállok be a kocsiba. :D